A napokban az egyik kedvelt gazdasági hírportálnak az ismert brit érdekeltségű kereskedelmi vállalkozásról szóló összefoglaló véleménye szerint „a szorult nemzetközi helyzetben talán az sem véletlen, hogy Magyarországon is karcsúsít a vállalat. A vasárnapi boltbezárás mellett a multi-ellenes hangulat is erre ösztönözheti a céget”.
Ma már tényként kezelhetjük, hogy február elejétől 13 veszteséges üzletét építi le a hazánkban is működő áruházi lánc. A vidéken és Budapesten összesen 222 egységgel rendelkező gazdasági társaság hozzávetőlegesen 20 ezer embernek ad idehaza munkát, és sajnos nagy biztonsággal prognosztizálható, hogy hamarosan több száz alkalmazott veszítheti el a munkahelyét. A szóban forgó nemzetközi cég magyarországi vállalatát a legnagyobb honi munkáltatók között tartjuk számon.
Már az ősz folyamán mindenki tudta (a magyar kormány is), hogy ez a nagy nemzetközi cég – amely a teljes vállalkozás szintjén 530 ezer embert foglalkoztat - kilencvenöt éves működésének egyik nehéz periódusát éli. A világ második legnagyobb kiskereskedelmi láncát a piaci versenytársak kegyetlenül szorongatják, beruházás- és üzletpolitikája nem minden térségben volt sikeres, a forgalom dinamikája nem az elvárt módon alakult, a részvényeinek értéke érzékelhetően csökkent. A magyarországi teljesítmények sem alakultak kedvezően: a 2013. évet – elsősorban egy egyszeri és óriási összegű értékcsökkenési leírás miatt, de - 43 milliárd veszteséggel zárta az itteni részleg. Ebben a helyzetben érte őket – más itt működő multinacionális tulajdonban lévő kereskedelmi vállalkozással együtt – három megrendítő erejű, és mondhatni övön aluli ütés: az élelmiszer-láncfelügyeleti díj szintjének hatvanszoros(!) léptékű emelése, a kétéves veszteséges tevékenység esetén belépő - azonnali működési engedélybevonást jelentő fenyegetettség, valamint „bónuszként” a kötelező vasárnapi és éjszakai zárva tartás.
Miután ezek az intézkedések csaknem kizárólag a külföldi tulajdonosi hátterű kereskedelmi csoportokat érintik hátrányosan, joggal gondolhatjuk, hogy a normativitás szempontjait figyelmen kívül hagyó, verseny- és piactorzító jogszabály-sorozat büntető célzatú és megtorló jellegű. A végrehajtó hatalom vezetői viszonylag gyorsan és kíméletlenül akarják „letérdeltetni” a multinacionális kereskedelmi láncokat, nem törődve azzal sem, hogy az árstabilitást, a bérjövedelmeket és munkahelyek sokaságának biztonságát veszélyeztetik. Arról már nem is beszélve, hogy a kereskedelem főszereplőjét, a pénzét költő hazai és külföldi vásárlókat is a "megbüntetettek" kategóriájába sorolják.
Hiszem, hogy az állami emberek többsége ismeri a „fair play” kifejezés sportbeli jelentését és tartalmát. De abban már egyáltalán nem vagyok biztos, hogy tudják-e azt, hogy a tiszta és becsületes játéknak az üzleti életben is nagy jelentősége van. Ellenfelünket – sem küzdőtéren, sem piaci közegben - nem rugdossuk, nem fejeljük le és nem könyöklünk az arcába. Nem csalunk, nem sunyizunk, nem hergeljük a háttér-információval alig rendelkező publikumot, hanem becsületesen játszunk, és korrekt eszközök használatával rivalizálunk. Szövetségesünkkel pedig – a fair play íratlan szabályain túl -megkülönböztetett tisztelettel bánunk, és a tartós partnerség során egymás érdekekeit folyamatosan szem előtt tartjuk.
A húsz éve hazánkban működő – tehát nem „ideiglenesen itt állomásozó” - brit multinacionális kereskedelmi lánc nem ellenfele, hanem nyíltan vállalt szövetségese a magyar kormánynak. Ezt igazolja a Magyarország Kormánya és a Tesco Global Áruházak Zrt. által 2012. december 18-án megkötött stratégiai-együttműködési megállapodás, amely a magyar termékek térnyerésének elősegítését is szolgálja. A kontraktus szövege szerint: „A Felek örömüket és megelégedettségüket fejezik ki, hogy kapcsolatuk és együttműködésük, pozitív fejlődési trendek szerint zajlik.(…) A Magyar Kormány kifejezésre juttatja örömét és megelégedettségét, hogy a Tescóval hosszú távon, mint megbízható partnerével számolhat. (…) Magyarország egyik legfontosabb befektetőjeként a Tesco kifejezi készségét, hogy szerepet vállal Magyarország, mint gazdasági partner és befektetési desztináció nemzetközi szinten történő bemutatására és megismertetésére”. (A szerződés nyilvános,teljes szövege elolvasható a kormány honlapján.)
Ha valaki úgy bánik Magyarország egyik legfontosabb befektetőjével és megbízható partnerével, mint ahogy a magyar állam a brit kereskedelmi óriással (és multinacionális társaival), akkor már csak egy kérdésem van: milyen együttműködésre, kapcsolatra, támogatásra és törődésre számíthatnak azok a kis- és középvállalkozások, amelyeknek nincs stratégiai együttműködési megállapodása a végrehajtó hatalommal?
Már az ősz folyamán mindenki tudta (a magyar kormány is), hogy ez a nagy nemzetközi cég – amely a teljes vállalkozás szintjén 530 ezer embert foglalkoztat - kilencvenöt éves működésének egyik nehéz periódusát éli. A világ második legnagyobb kiskereskedelmi láncát a piaci versenytársak kegyetlenül szorongatják, beruházás- és üzletpolitikája nem minden térségben volt sikeres, a forgalom dinamikája nem az elvárt módon alakult, a részvényeinek értéke érzékelhetően csökkent. A magyarországi teljesítmények sem alakultak kedvezően: a 2013. évet – elsősorban egy egyszeri és óriási összegű értékcsökkenési leírás miatt, de - 43 milliárd veszteséggel zárta az itteni részleg. Ebben a helyzetben érte őket – más itt működő multinacionális tulajdonban lévő kereskedelmi vállalkozással együtt – három megrendítő erejű, és mondhatni övön aluli ütés: az élelmiszer-láncfelügyeleti díj szintjének hatvanszoros(!) léptékű emelése, a kétéves veszteséges tevékenység esetén belépő - azonnali működési engedélybevonást jelentő fenyegetettség, valamint „bónuszként” a kötelező vasárnapi és éjszakai zárva tartás.
Miután ezek az intézkedések csaknem kizárólag a külföldi tulajdonosi hátterű kereskedelmi csoportokat érintik hátrányosan, joggal gondolhatjuk, hogy a normativitás szempontjait figyelmen kívül hagyó, verseny- és piactorzító jogszabály-sorozat büntető célzatú és megtorló jellegű. A végrehajtó hatalom vezetői viszonylag gyorsan és kíméletlenül akarják „letérdeltetni” a multinacionális kereskedelmi láncokat, nem törődve azzal sem, hogy az árstabilitást, a bérjövedelmeket és munkahelyek sokaságának biztonságát veszélyeztetik. Arról már nem is beszélve, hogy a kereskedelem főszereplőjét, a pénzét költő hazai és külföldi vásárlókat is a "megbüntetettek" kategóriájába sorolják.
Hiszem, hogy az állami emberek többsége ismeri a „fair play” kifejezés sportbeli jelentését és tartalmát. De abban már egyáltalán nem vagyok biztos, hogy tudják-e azt, hogy a tiszta és becsületes játéknak az üzleti életben is nagy jelentősége van. Ellenfelünket – sem küzdőtéren, sem piaci közegben - nem rugdossuk, nem fejeljük le és nem könyöklünk az arcába. Nem csalunk, nem sunyizunk, nem hergeljük a háttér-információval alig rendelkező publikumot, hanem becsületesen játszunk, és korrekt eszközök használatával rivalizálunk. Szövetségesünkkel pedig – a fair play íratlan szabályain túl -megkülönböztetett tisztelettel bánunk, és a tartós partnerség során egymás érdekekeit folyamatosan szem előtt tartjuk.
A húsz éve hazánkban működő – tehát nem „ideiglenesen itt állomásozó” - brit multinacionális kereskedelmi lánc nem ellenfele, hanem nyíltan vállalt szövetségese a magyar kormánynak. Ezt igazolja a Magyarország Kormánya és a Tesco Global Áruházak Zrt. által 2012. december 18-án megkötött stratégiai-együttműködési megállapodás, amely a magyar termékek térnyerésének elősegítését is szolgálja. A kontraktus szövege szerint: „A Felek örömüket és megelégedettségüket fejezik ki, hogy kapcsolatuk és együttműködésük, pozitív fejlődési trendek szerint zajlik.(…) A Magyar Kormány kifejezésre juttatja örömét és megelégedettségét, hogy a Tescóval hosszú távon, mint megbízható partnerével számolhat. (…) Magyarország egyik legfontosabb befektetőjeként a Tesco kifejezi készségét, hogy szerepet vállal Magyarország, mint gazdasági partner és befektetési desztináció nemzetközi szinten történő bemutatására és megismertetésére”. (A szerződés nyilvános,teljes szövege elolvasható a kormány honlapján.)
Ha valaki úgy bánik Magyarország egyik legfontosabb befektetőjével és megbízható partnerével, mint ahogy a magyar állam a brit kereskedelmi óriással (és multinacionális társaival), akkor már csak egy kérdésem van: milyen együttműködésre, kapcsolatra, támogatásra és törődésre számíthatnak azok a kis- és középvállalkozások, amelyeknek nincs stratégiai együttműködési megállapodása a végrehajtó hatalommal?
Dr. Dávid Ferenc, főtitkár, VOSZ
forrás: nepszava.hu
forrás: nepszava.hu
2015-01-15 12:32:28 |
 |
