Az 1904-ben alakult Balatoni Szövetség (BSZ) olyan regionális szervezet, amely önkormányzati alapokon dolgozik, és érdekképviseleti és érdekharmonizációs feladatokat lát el működési területén, a Balatoni Kiemelt Üdülőkörzet területén, 164 településen. Intézkedéseket kezdeményez a Balatont és környezetét érintő kérdésekben, tevékenyen részt vesz ezek előkészítésében, kidolgozásában, megvalósulásának ellenőrzésében. 74 önkormányzat a tagja (Alsóörstől Zánkáig), pártoló tagja a Balatoni Hajózási Zrt., a Magyar Vitorlás Szövetség és Veszprém Város Önkormányzata. Elnöke Szigliget polgármestere, társelnöke Keszthely és Siófok polgármestere, az irányító testület tagja a Veszprém és a Zala megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke is. A Felügyelő Bizottság munkáját Balatonkeresztúr polgármestere irányítja.
A honlapról szerzett adatokból nem derül ki, hogy a tisztségviselők és tagok melyik politikai párt támogatásával lettek önkormányzati képviselők illetve polgármesterek, és ez így is van rendjén. Ez a szervezet kizárólag a Balaton, és a tó környékének felvirágoztatásában érdekelt 110 éve, ezért én tudatosan és jóhiszeműen nem néztem utána az egyes polgármesterek politikai kötődésének, hiszen – véleményem szerint - ebben a szövetségben ez nem lehet szempont.
2015. április 17-én a Balatoni Szövetség elnöke (testületi döntés alapján) levélben fordult Varga Mihály miniszterhez hangsúlyozva és kérve, hogy „….a jogszabály lehetőséget biztosít a 200 négyzetméternél kisebb üzletek vasárnapi nyitva tartására. Szükségesnek tartanám megvizsgálni, hogy ez a mentesség hogyan lenne kiterjeszthető az alkalmazottakat foglalkoztató üzletekre is, hiszen sok esetben, munkajogilag - és néha a családtagok számát figyelembe véve is - gyakorlatilag megoldhatatlan, hogy az egész évben nyitva tartó üzletekben, csak a családtagok dolgozzanak minden hétvégén. Sok üzletben ezt a tulajdonosok nem tudják vállalni. Fontos, hogy a Balatoni Kiemelt Üdülőkörzetbe tartozó településeken működő kereskedelmi vállalkozások, üzletek mentességet kapjanak a vasárnapi kötelező zárva tartás szabályozása alól. Ez a mentesség minimum az öt hónapos (május 1-től szeptember 30-ig) nyári szezonra szükséges hogy kiterjedjen. Fontos kihangsúlyozni, hogy a térségbe érkező turisták, nyaralótulajdonosok számára a szabadság időszakában átrendeződik az életritmusuk és nem létezik hétköznap vagy éppen vasárnap. Nem a szokásos sémák szerint élik mindennapjaikat. Ezért is elengedhetetlen, hogy az üzletek vasárnap is kiszolgálják az igényeiket.”
Ezekkel a mondatokkal nehéz vitatkozni. A helyzet leírása korrekt, az érvelés objektív, a hangnem tárgyilagos. Nehéz helyzetbe hozták a nemzetgazdasági minisztert.
Még a törvény körüli viták sem záródtak le, és most – a szezonnyitás küszöbén –, az ország egyik legfrekventáltabb idegenforgalmi területének önkormányzati vezetői (kormánypártiak, ellenzékiek, függetlenek) alapos indokokra hivatkozva kérik a régió szezonális mentesítését a „vasárnapi boltzár” alól. Ez egyedi – települési jegyzői – döntésekkel és határozatokkal nyilvánvalóan nem oldható meg, hanem csak törvényi vagy rendeleti háttérrel. Ha a végrehajtó hatalom előkelő idegenként hátrahúzódva települési szintre száműzi a probléma megoldását, akkor gyakorlatilag felszámolja az esetleg még létező normativitás utolsó elemeit is. Gyakorlatilag bedobja a gyeplőt a lovak közé: aki „csókosa” a jegyzőnek és a település irányítójának az kinyithat, aki nem, annak coki. Bizonyára érzékelik ezt a lehetetlen helyzetet a balatoni polgármesterek is, és ezért fordultak megnyugtató megoldásért a gazdasági miniszterhez, tudván azt is, hogy Varga Mihály tavaly késő ősszel - a kereszténydemokraták ismételt erőszakos fellépéséig - nem pártolta az kiskereskedelmi boltok vasárnapi bezárását. Korábban a végrehajtó hatalom első embere sem akart beleszólni a kereskedelmi üzletmenetbe és vásárlási szokásainkba, de aztán hirtelen átállt a hittérítő záráspártiak oldalára. Látva az ostoba intézkedés ellentmondásosait, hallva a munkavállalók zúgolódását és érzékelve a lakosság döntő többségének szembenállását, mára biztosan megbánta, hogy engedett a felkészületlen és erőszakos keresztes vitézek nyomásának.
2015. április 17-én a Balatoni Szövetség elnöke (testületi döntés alapján) levélben fordult Varga Mihály miniszterhez hangsúlyozva és kérve, hogy „….a jogszabály lehetőséget biztosít a 200 négyzetméternél kisebb üzletek vasárnapi nyitva tartására. Szükségesnek tartanám megvizsgálni, hogy ez a mentesség hogyan lenne kiterjeszthető az alkalmazottakat foglalkoztató üzletekre is, hiszen sok esetben, munkajogilag - és néha a családtagok számát figyelembe véve is - gyakorlatilag megoldhatatlan, hogy az egész évben nyitva tartó üzletekben, csak a családtagok dolgozzanak minden hétvégén. Sok üzletben ezt a tulajdonosok nem tudják vállalni. Fontos, hogy a Balatoni Kiemelt Üdülőkörzetbe tartozó településeken működő kereskedelmi vállalkozások, üzletek mentességet kapjanak a vasárnapi kötelező zárva tartás szabályozása alól. Ez a mentesség minimum az öt hónapos (május 1-től szeptember 30-ig) nyári szezonra szükséges hogy kiterjedjen. Fontos kihangsúlyozni, hogy a térségbe érkező turisták, nyaralótulajdonosok számára a szabadság időszakában átrendeződik az életritmusuk és nem létezik hétköznap vagy éppen vasárnap. Nem a szokásos sémák szerint élik mindennapjaikat. Ezért is elengedhetetlen, hogy az üzletek vasárnap is kiszolgálják az igényeiket.”
Ezekkel a mondatokkal nehéz vitatkozni. A helyzet leírása korrekt, az érvelés objektív, a hangnem tárgyilagos. Nehéz helyzetbe hozták a nemzetgazdasági minisztert.
Még a törvény körüli viták sem záródtak le, és most – a szezonnyitás küszöbén –, az ország egyik legfrekventáltabb idegenforgalmi területének önkormányzati vezetői (kormánypártiak, ellenzékiek, függetlenek) alapos indokokra hivatkozva kérik a régió szezonális mentesítését a „vasárnapi boltzár” alól. Ez egyedi – települési jegyzői – döntésekkel és határozatokkal nyilvánvalóan nem oldható meg, hanem csak törvényi vagy rendeleti háttérrel. Ha a végrehajtó hatalom előkelő idegenként hátrahúzódva települési szintre száműzi a probléma megoldását, akkor gyakorlatilag felszámolja az esetleg még létező normativitás utolsó elemeit is. Gyakorlatilag bedobja a gyeplőt a lovak közé: aki „csókosa” a jegyzőnek és a település irányítójának az kinyithat, aki nem, annak coki. Bizonyára érzékelik ezt a lehetetlen helyzetet a balatoni polgármesterek is, és ezért fordultak megnyugtató megoldásért a gazdasági miniszterhez, tudván azt is, hogy Varga Mihály tavaly késő ősszel - a kereszténydemokraták ismételt erőszakos fellépéséig - nem pártolta az kiskereskedelmi boltok vasárnapi bezárását. Korábban a végrehajtó hatalom első embere sem akart beleszólni a kereskedelmi üzletmenetbe és vásárlási szokásainkba, de aztán hirtelen átállt a hittérítő záráspártiak oldalára. Látva az ostoba intézkedés ellentmondásosait, hallva a munkavállalók zúgolódását és érzékelve a lakosság döntő többségének szembenállását, mára biztosan megbánta, hogy engedett a felkészületlen és erőszakos keresztes vitézek nyomásának.
Ha a kormány, a parlament, és a zárva tartási hadjáratot kieszelő és kierőszakoló Kereszténydemokrata Néppárt enged az egyébként értelmetlen - és a Balaton környékét érzékenyen érintő - szabályozásból, akkor a főváros turisták által látogatott kerületei, a Dunakanyar, a Tisza tó, a Velencei tó, a Fertő tó (a felsorolás könnyen bővíthető) önkormányzati vezetői azonnal és jogosan szintén kérni fogják a tilalom alóli mentesítést. Az biztosan nem járható út, hogy a Balaton vidéke felmentést kap, de például a Tokaj- és körzete tájegység nem. Egy ilyen megkülönböztetett helyzet tiltakozások, szabályszegések és alkotmánybírósági beadványok sorát fogja generálni. Csak gondoljanak bele, az előzőekben felsoroltakon túl nyilvánvalóan azonnal bejelentkezik a különleges és kedvezményes bánásmódra: Bükfürdő, Harkány, Hajdúszoboszló, a mátraaljai települések, Eger, Gyula, Mártély, és sorolhatnánk. Magyarul a fél ország kimaradna a szabályozásból.
Ebben a pillanatban szoktak bekapcsolódni a vitába a nyitva tartást ellenzők, és Ausztriára hivatkozva azt mondják: ha a „sógorok” meg tudták oldani a boltzárlatot, mi is meg tudjuk. Egy külön cikket lehetne írni az eltérő gazdasági fejlettségről és vásárlási kultúráról, az osztrák társadalom fegyelmezettségéről és szokásairól, de én csak egy - talán, a legfontosabb - különbségre hívom fel a figyelmet. A szigorú zárva tartás Ausztriában társadalmi megállapodáson (konszenzuson) alapul: az osztrák kormány, a gazdasági kamara, a szakszervezetek, a politikai pártok és a civil szervezetek egyetértésben mondták ki több évtizeddel ezelőtt, hogy a vasárnap a munkavégzés szempontjából megkülönböztetett nap. Magyarországon nyoma nincs az egyetértésnek, ellenkezőleg, a lakosság kétharmada elutasítja az üzletek vasárnapi lelakatolását, ezt több felmérés is igazolja. Egyébként a mai Ausztriában – személyes tapasztalatomat márciusban a tiroli tartomány falvaiban és Innsbruckban szereztem – a Spar és a Billa üzletei vasárnap is a vásárlók rendelkezésére állnak, 4-6 órás üzemidővel. A Billa nemcsak vasárnapokon, hanem ünnepnapokon (!) is kiszolgálja a vásárlókat 13 és 18 óra között. A Spar pedig osztott nyitva tartással kedveskedik a síelőknek: vasárnap reggel kinyit 3 óra időtartamra (8 és 11 óra között), délután pedig még egyszer (15 és 18 óra között). Ezt a gyakorlatot folytatják a környék valamennyi üdülőfalujában és kisvárosában a sportolók és a kirándulók nagy örömére.
Számolnunk kell azzal is, hogy Magyarország kormánya és parlamentje (beleértve a KDNP maroknyi képződményét is) most sem érti meg a józan ész parancsát, és változatlanul fenntartja a merev szabályozást. Tragédia nem történik, legfeljebb a jövőben mindenkinek kellemetlen élménnyé válik a vásárlás, az idegenforgalmi vonzerő pedig fokozatosan csökkenhet. Kicsi, zsúfolt és drága boltokban ugyanis nem szeretünk vásárolni, még vasárnap sem, még a Balatonnál sem. Bolti alkalmazottak híján a 200 négyzetméter alatti üzletekben a vásárlásra fordított idő megnő a pénztáros és a sorban álló kuncsaft egyaránt nyűgös és feszült lesz. Kint 30-35 Celsius fok, bent az üzletben nem tudjuk mennyi. A nyár végére mindenki sivalkodni és panaszkodni fog, tehát csaknem biztos, hogy belátható időn belül meg kell szüntetni a szigorú regulát. Kérdezem: ha már szezon előtt tudjuk, hogy mennyi kényelmetlenséget okozunk magyarnak és külföldinek egyaránt, akkor miért kell csökönyösen ragaszkodni a nyilvánvalóan hibás intézkedéshez? A hatalmon lévő pártok politikusainak miért élvezet látni, hogy a nép akaratával szemben kormányoznak? Milyen érdek fűződhet ehhez?
Hiszem, hogy a Balatoni Szövetség (BSZ) levele ébresztőként és igazolásként is szolgálhat. Rádöbbentheti a jogalkotókat, hogy a vasárnapi zárva tartás elleni közös fellépésünk (Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége, Magyar Bevásárlóközpontok Szövetsége, Családi Vállalkozások Országos Egyesülete, Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája) nem öncélú, hanem hiteles és megalapozott. Ma már világosan látható, hogy számos önkormányzati vezetőnek is gondja van az irracionális intézkedéssel. A VOSZ-t (és vezetőit) többször igaztalanul megvádolták azzal, hogy a multinacionális cégek szekértolói vagyunk. A sértő és hamis minősítést természetesen visszautasítottuk, hiszen mi nem tulajdonilag elhatárolt külföldi cégcsoportok parciális érdekeiért léptünk fel, hanem a gazdasági ésszerűség érvényesülése, a szabad vállalkozás és munkavállalás, az idegenforgalmi fejlődés és a vásárló lakosság érdekében. A BSZ ugyan nem klasszikus versenyszférás vállalkozói és munkaadói szövetség (bár az önkormányzat is munkáltató és gazdasági társaságoknak is lehet tulajdonosa), de jól látja, hogy milyen károkat okozhat az érdekkörébe tartozó településeknek a rigorózus szabályozás. Sajnos a VOSZ indítványait lesöpörték az asztalról, érdemi vitát intézményesített fórumon nem folytathattunk erről a kérdésről, és a végén semmibe vették elmondott és leírt javaslatainkat.
A Balatoni Szövetség lépését érdeklődéssel és szimpátiával figyelem, izgatottan várom, hogy milyen hatása lesz kezdeményezésüknek. Előfordulhat, hogy megalapozott véleményük rá fogja ébreszteni a jogalkotókat arra, hogy teljesen fölösleges volt durván és erőszakosan beavatkozni az eddig jól működő kiskereskedelmi gyakorlatba. Ennek a felismerésnek lehet az is a végeredménye, hogy az egész hatályos joganyagot „szőröstül-bőröstül” kidobják, azaz rövid időn belül megsemmisítik a vasárnapi munkavégzés tilalmáról szóló törvényt. Úgy legyen!
Ebben a pillanatban szoktak bekapcsolódni a vitába a nyitva tartást ellenzők, és Ausztriára hivatkozva azt mondják: ha a „sógorok” meg tudták oldani a boltzárlatot, mi is meg tudjuk. Egy külön cikket lehetne írni az eltérő gazdasági fejlettségről és vásárlási kultúráról, az osztrák társadalom fegyelmezettségéről és szokásairól, de én csak egy - talán, a legfontosabb - különbségre hívom fel a figyelmet. A szigorú zárva tartás Ausztriában társadalmi megállapodáson (konszenzuson) alapul: az osztrák kormány, a gazdasági kamara, a szakszervezetek, a politikai pártok és a civil szervezetek egyetértésben mondták ki több évtizeddel ezelőtt, hogy a vasárnap a munkavégzés szempontjából megkülönböztetett nap. Magyarországon nyoma nincs az egyetértésnek, ellenkezőleg, a lakosság kétharmada elutasítja az üzletek vasárnapi lelakatolását, ezt több felmérés is igazolja. Egyébként a mai Ausztriában – személyes tapasztalatomat márciusban a tiroli tartomány falvaiban és Innsbruckban szereztem – a Spar és a Billa üzletei vasárnap is a vásárlók rendelkezésére állnak, 4-6 órás üzemidővel. A Billa nemcsak vasárnapokon, hanem ünnepnapokon (!) is kiszolgálja a vásárlókat 13 és 18 óra között. A Spar pedig osztott nyitva tartással kedveskedik a síelőknek: vasárnap reggel kinyit 3 óra időtartamra (8 és 11 óra között), délután pedig még egyszer (15 és 18 óra között). Ezt a gyakorlatot folytatják a környék valamennyi üdülőfalujában és kisvárosában a sportolók és a kirándulók nagy örömére.
Számolnunk kell azzal is, hogy Magyarország kormánya és parlamentje (beleértve a KDNP maroknyi képződményét is) most sem érti meg a józan ész parancsát, és változatlanul fenntartja a merev szabályozást. Tragédia nem történik, legfeljebb a jövőben mindenkinek kellemetlen élménnyé válik a vásárlás, az idegenforgalmi vonzerő pedig fokozatosan csökkenhet. Kicsi, zsúfolt és drága boltokban ugyanis nem szeretünk vásárolni, még vasárnap sem, még a Balatonnál sem. Bolti alkalmazottak híján a 200 négyzetméter alatti üzletekben a vásárlásra fordított idő megnő a pénztáros és a sorban álló kuncsaft egyaránt nyűgös és feszült lesz. Kint 30-35 Celsius fok, bent az üzletben nem tudjuk mennyi. A nyár végére mindenki sivalkodni és panaszkodni fog, tehát csaknem biztos, hogy belátható időn belül meg kell szüntetni a szigorú regulát. Kérdezem: ha már szezon előtt tudjuk, hogy mennyi kényelmetlenséget okozunk magyarnak és külföldinek egyaránt, akkor miért kell csökönyösen ragaszkodni a nyilvánvalóan hibás intézkedéshez? A hatalmon lévő pártok politikusainak miért élvezet látni, hogy a nép akaratával szemben kormányoznak? Milyen érdek fűződhet ehhez?
Hiszem, hogy a Balatoni Szövetség (BSZ) levele ébresztőként és igazolásként is szolgálhat. Rádöbbentheti a jogalkotókat, hogy a vasárnapi zárva tartás elleni közös fellépésünk (Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége, Magyar Bevásárlóközpontok Szövetsége, Családi Vállalkozások Országos Egyesülete, Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája) nem öncélú, hanem hiteles és megalapozott. Ma már világosan látható, hogy számos önkormányzati vezetőnek is gondja van az irracionális intézkedéssel. A VOSZ-t (és vezetőit) többször igaztalanul megvádolták azzal, hogy a multinacionális cégek szekértolói vagyunk. A sértő és hamis minősítést természetesen visszautasítottuk, hiszen mi nem tulajdonilag elhatárolt külföldi cégcsoportok parciális érdekeiért léptünk fel, hanem a gazdasági ésszerűség érvényesülése, a szabad vállalkozás és munkavállalás, az idegenforgalmi fejlődés és a vásárló lakosság érdekében. A BSZ ugyan nem klasszikus versenyszférás vállalkozói és munkaadói szövetség (bár az önkormányzat is munkáltató és gazdasági társaságoknak is lehet tulajdonosa), de jól látja, hogy milyen károkat okozhat az érdekkörébe tartozó településeknek a rigorózus szabályozás. Sajnos a VOSZ indítványait lesöpörték az asztalról, érdemi vitát intézményesített fórumon nem folytathattunk erről a kérdésről, és a végén semmibe vették elmondott és leírt javaslatainkat.
A Balatoni Szövetség lépését érdeklődéssel és szimpátiával figyelem, izgatottan várom, hogy milyen hatása lesz kezdeményezésüknek. Előfordulhat, hogy megalapozott véleményük rá fogja ébreszteni a jogalkotókat arra, hogy teljesen fölösleges volt durván és erőszakosan beavatkozni az eddig jól működő kiskereskedelmi gyakorlatba. Ennek a felismerésnek lehet az is a végeredménye, hogy az egész hatályos joganyagot „szőröstül-bőröstül” kidobják, azaz rövid időn belül megsemmisítik a vasárnapi munkavégzés tilalmáról szóló törvényt. Úgy legyen!
Dr. Dávid Ferenc főtitkár, Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége
2015-04-21 08:00:00 |
 |
